NYÁRI GYERMEK ÉS IFJÚSÁGI TÁBOROK

A gyerekek és a fiatalok mindig várják a nyári szünetet, amikor végre kipihenhetik az egész tanév fáradalmait. Ilyenkor a legtöbb gyerek nagy lendülettel kezdett neki a semmittevés időszakának. Gyermekkoromra visszaemlékezve – személy szerint – a nyár eleje tele volt izgalmakkal, mert végre jutott elegendő idő azokra a hasznos és haszontalan tevékenységekre, melyekre korábban talán ne jutott annyi, mint szerettem volna. De aztán jött a harmadik, negyedik, majd az ötödik hét… és hétről hétre egyre unalmasabban, üresebben teltek el a szünidő napjai, hiszen hűbelebalázs módjára mindent rögtön és egyszerre kipróbáltam, és hamar bele is untam. Mégsem mondhatom, hogy lett volna olyan nyár, amelyről az unatkozás és a semmittevés jutna eszembe. Ennek pedig csupán egyetlen oka van: a nyári tábor. Minden iskolakezdéskor az első tanórák a nyári élménybeszámolóval telnek. Számomra a legnagyobb élményt minden esetben a családi nyaraláson kívül a táborok jelentették.

2012 nyarán a Bagaméri Református Gyülekezet szervezésében két táborban vehetett részt összesen 30 gyermek és fiatal, akik valamilyen úton-módon kötődnek a gyülekezetünk életéhez. Ez a két tábor az élményeken túl sokkal többet akart nyújtani a gyermekek és a fiatalok számára: bibliaismeretet, Istenismeretet, hitismeretet, önismeretet.

Első ízben július első hetében a Gyülekezeti Napközis Táborunkat tartottunk, melyben egy héten keresztül minden nap Jónás történetével ismerkedtünk. Az általános iskolás korosztályhoz tartozó gyermekek részt vehettek Jónással együtt egy „Különleges Küldetésben”, amikor megtanulunk Isten akaratának engedelmeskedni. Ezek mellett kézműves foglalkozásokon, közös játékokban, vetélkedőkben vehettek részt a táborozók. A gyermekek felhőtlen táborozásához hozzájárultak a gyülekezetünk presbiterei, a gyülekezeti tagok, valamint a szülők is a mérhetetlen nagy szeretetüket bizonyító süteményekkel, gyümölcsökkel, lángossal, üdítőkkel és egyéb ínyencségekkel. A rekkenő hőségben nagy élményt és felüdülést jelentett a mindennapos vizilufi- és vizibomba-háború is.

Egy hónap elteltével, augusztus első hetében, erőtől és lelkesedéstől duzzadva indultunk el kerékpárral a hátár túlsó felén fekvő Barantóba. Ennek a tábornak a témája a következő volt: „Egyedül nem megy!”. Erre a mondatra az együtt töltött egy héten teljes mértékig ráhangolódhattunk, hiszen a mindennapos bibliai foglalkozásokon, a közös beszélgetéseken, játékokon és vetélkedőkön túl, a mindennapi események is erre irányították a figyelmünket. Van, amit egyedül nem tudunk megoldani. Van, amit én nem tudok megoldani, de más igen! Van, amint nem tudunk csak egy közösségre támaszkodva megoldani. Az élet pedig számtalanszor produkál olyan szituációkat, melyek feladják a leckét: old meg! Ebből a gondolatból kiindulva veséztük ki kapcsolatainkat: barátság, testvérek, szülők, szerelem és végül az Istennel való közösségünk. Jó volt látni, hogy ahogyan teltek a tábor napjai a táborozó egyre közelebb kerültek egymáshoz. A különbségek egyre inkább elenyésztek, a kezdeti súrlódások során összecsiszolódtak, míg végül egy remek közösséget alkottak. Kiderült, hogy nem csak fontosan az egészséges kapcsolatok, de még élvezetes is lehet együtt, egymásra számítva és támaszkodva megoldani a játékos feladatokat, és a hétköznapi problémákat.

Természetesen ebben a táborban is számtalan élményt nyújtó tevékenységre volt lehetőségük a táborozó fiataloknak. Élvezet volt együtt megtenni két keréken a Bagamér és Barantó közötti több mint 25 kilométeres távolságot. Jó volt együtt felfedezni Érsemlyén értékeit és kincseit. Felüdülés volt a nyári napmelegben közösen csobbanni a nagykárolyi strandfürdő vizében. Örömet jelentett felfedezni magunkban az Isten által belénk teremtett kreativitást a kézműves foglalkozások keretén belül. Vidámmá tették a szívünket a közös éneklések és a közös gitártanulás alkalmai. Végül de nem utolsó sorban, teljessé tették a napjainkat a presbiterek és gyülekezeti tagok által készített reggelik, ebédek és vacsorák elfogyasztása. Maradandó élmények maradnak a közös játékok, a közös beszélgetések, az újonnan szövődött barátságok, az angyalkázás és a közös esti tábortüzek, ahol a hullócsillagokat figyelve felvillantak előttünk az aznapi élményeink is, melyeket jó kedéllyel osztottunk meg egymással.

Reméljük, hogy a következő nyáron Isten kegyelméből ugyan ilyen tartalmas heteket tölthetünk együtt!

Végezetül erről a helyről is szeretnénk egy igeverssel megköszönni mindazoknak, aki valamilyen formában hozzájárultak ennek a két tábornak a megvalósulásához! „Az ajándékozó bővelkedik, és aki mást felüdít, maga is felüdül.” (Példabeszédek könyve 11:25.)