IN MEMORIAM - GÁL GYŐZŐ

„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam!”

(2Timóteus 4:7.)

Kicsivel több mint egy esztendeje kísértük utolsó földi útjára nagy tiszteletű Gál Győzőt, aki 14 éven keresztül szolgálat gyülekezetünkben. Az alábbi sorokban rá emlékezünk.

Gál Győző nagytiszteletű urat a gyülekezetünk tagjai mind más és más módon ismerték, mert igyekezett mindenkivel személyes kapcsolatot ápolni, nemcsak hivatalos lelkészi minőségében, de nyugdíjba vonulása után is. Két dolog azonban mindenki előtt ott élhet a vele kapcsolatos emlékeinkben: mindig Isten gyermekének a méltóságával és Jézus szolgájának az alázatosságával volt közöttünk, amikor biciklivel, motorral vagy utóbb a kiskocsijával a falut járta, vagy minden délben szolgált a szeretetotthonban élő idősek felé.

Gál Győző Bagamér korábbi lelkipásztorai közül nem nagy építkezések vagy nagy ébredési mozgalmak idején végzett szolgálata miatt emelkedik ki, hanem abban, hogy az Úr Isten hatalmasan használta a református gyülekezet megerősítésében. Nem karakán prédikátorként szolgálta Jézust a gyülekezet javára, hanem a Jó Pásztor egyszerű bojtárjaként, aki szelíden hívogatta a nyájat, és aki fáradhatatlanul utána ment az eltévelyedett juhoknak.

Szolgálatának három kiemelkedő területe volt, melyek méltók arra, hogy ne csak a település reformátusságának az emlékezetében maradjanak meg, hanem példaként álljanak minden ember előtt. Isten igéjét mindig a legnagyobb alázattal, de egyben a legnagyobb teljességgel igyekezett magyarázni gyülekezet előtt. Rendkívül nagy figyelmet szentelt a gyülekezet jövőjét képviselő konformációi korosztálynak, valamint gondosan odafigyelt az ökumenikus kapcsolatok ápolására.

Győző bácsi mind az utolsó napjaiig meghatározó személyiség volt a bagaméri gyülekezet életében, hiszen nyugdíjba vonulása után is rendszeresen részt vett és szolgált a gyülekezeti, az ökumenikus alkalmakon, valamint rendszeresen látogatta a Református Szeretetotthonban élő időseket, presbiterözvegyeket akik között napi rendszerességgel tartott igei alkalmakat is. Pedig az évek múlásával ő is éppen olyan harcokat vívott egészégének gyengülése miatt, de ott élt benne a másokat mindig maga elé helyező szeretet. Mindig volt egy kedves szava, a csüggedőket bátorító mondata, mindig volt ideje meghallgatni mások panaszát és imádkozni értük, és mindannyiunkért.

Isten gyermeke és Jézus hű bojtárja maradt mindvégig, lelkész és testvér mindenkinek!

Köztünk végzett szolgálatáért és megélt hitéért hálásak vagyunk a mindenható Istennek! Gyülekezetünk a következő igében láthatja a Gál Győző tiszteletes úron keresztül kapott szent örökségét, ezzel emlékezünk: „Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam!”

Victor László, lelkipásztor